Dr. Jakab Antal gyulafehérvári teológiai tanárt, vicerektort és titkos ordináriust koholt vádak alapján 1951. augusztus 24-én tartóztatta le és hurcolta el a kommunista államhatalom. A későbbi gyulafehérvári püspök 42 éves korától 55 éves koráig raboskodott Románia megsemmisítő börtöneiben. Az igazságtalan és kíméletlen fogságból 12 év, 7 hónap és 23 nap elteltével, az 1964-es általános amnesztia eredményeképpen, 1964. április 16-án – éppen ötven évvel ezelőtt – szabadult és tért vissza szülőfalujába, Kilyénfalvára. Papi szolgálatát kétévnyi várakozás után folytathatta Búzásbesenyőn, ahol beírta magát a falu történetébe. Emlékét azóta is egyedülálló módon őrzik a búzásbesenyőiek: ők voltak az elsők az egyházmegyében, akik Jakab Antalnak szobrot állítottak, legutóbb pedig a börtönből való szabadulásának ötvenedik évfordulója alkalmából szerveztek nagyszabású emlékünnepséget.
A búzásbesenyői római katolikus egyházközség, a Kerelőszentpáli Polgármesteri Hivatal, a búzásbesenyői Dósa Dániel Általános Iskola és a Jakab Antal Keresztény Kör szervezésében április 27-én, az Irgalmasság vasárnapján (Fehérvasárnap) tartott, egész falut megmozdító ünnepségsorozat szentmisével kezdődött, amelyet Vencser László mutatott be ifj. Czikó László helyi plébánossal és Oláh Dénes marosvásárhelyi főesperessel együtt. Szentbeszédében Vencser László rámutatott: a jeruzsálemi és a búzásbesenyői egyházközség között az a hasonlóság, hogy tagjaik kitartottak és kitartanak ma is az apostolok tanításában, összegyűlnek ma is egy szívvel-lélekkel a templomban és dicsőítik Istent. Jakab Antalra többek között így emlékezett: „Köszönjük meg őt Istennek, és kérjük, járjon közben értünk, hogy Tamás apostollal és ővele együtt mi is felkiáltsunk: Én Uram és én Istenem!"
Az egyházi felnőttkórus közreműködésével bemutatott ünnepi szentmisét követő emlékműsorban először ifj. Czikó László plébános, a rendezvény házigazdája köszöntötte a vendégeket, majd Kedei Pál Előd, a Dósa Dániel Általános Iskola igazgatója, a műsor vezetője szólt a jelenlévőkhöz. Beszédében két nagyon érdekes szempontra világított rá. Egyrészt elmondta: a búzásbesenyőiek meglehetősen sajátos helyzetben vannak a kommunista diktatúrát és Jakab püspök bebörtönzését illetően, hiszen végső soron e kettőnek köszönhették őt. Ha ugyanis Jakab Antalt az elnyomó államhatalom nem börtönzi be, folytathatta volna szolgálatait Gyulafehérváron, és sose került volna Búzásbesenyőre, s talán mindmáig önálló plébániájuk sem lenne a falu katolikusainak. Éppen ezért – és ez a másik dolog, amit az iskolaigazgató kijelentett – amit a magyar nemzetnek államalapító Szent István király jelent, azt jelenti a búzásbesenyőieknek plébániaalapító Jakab Antal.
E különös súlyú gondolatok után a műsorvezető a díszvendégként jelenlévő Szilágyi Mátyásnak, Magyarország moldovai rendkívüli és meghatalmazott nagykövetének adta át a szót, aki a múlt értékeire való odafigyelés fontosságát hangsúlyozta, és kifejezte örömét, hogy Búzásbesenyő milyen szép példáját adja ennek. Beszédében kitért arra is, hogy mivel egy nemzet vagyunk, múltunk nagyjai is közösek, így Jakab Antal is minden magyar büszkesége. Azután Simon István, Kerelőszentpál polgármestere lépett a mikrofonhoz és értékelte Búzásbesenyő Jakab Antalhoz fűződő sajátos viszonyát. Az ő szavaiból is az csengett ki, hogy Jakab Antal kivételes személyisége és maradandó alkotása révén egyaránt mély nyomot hagyott az itt élő emberekben, ezért is ápolják ily buzgón az emlékét. A Jakab Antal Keresztény Kör képviseletében Varga Gabriella felidézte Jakab Antal börtönből való hazaérkezésének napját, majd a Kilyénfalván töltött kétévnyi időszakot, egészen a Búzásbesenyőre kerüléséig. Az azt követő időket a falu szülötte, a Magyarországon élő Máté Pál foglalta össze. Jakab Antalnak a besenyőiekhez intézett búcsúzó levelét is felolvasta, továbbá emlékeztetett arra is, hogy Jakab Antal később is mindvégig szoros kapcsolatot ápolt egykori Maros megyei egyházközségével.
A versszavalatokkal és a templom gyermekkórusának csodálatos előadásával színesített emlékezést koszorúzás követte, amikor is a program említett szervező intézményei, valamint az RMDSZ területileg illetékes szervezete elhelyezte a Jakab Antal-szobornál a tisztelet és a kegyelet virágait. Az emlékezés ezzel még nem ért véget, az érdeklődőket egy nagyon fontos programpont várta még: az altemplomban lévő hittanterem névadása és megáldása. A most már a Dr. Jakab Antal Terem nevet viselő helyiséget Oláh Dénes marosvásárhelyi főesperes-plébános áldotta meg, majd az emlékprogram a teremben elhelyezett állandó fényképkiállítás megnyitásával és a templomkertben mindenki számára szeretetvendégséggel, a vendéglátók és a vendégek részére pedig ünnepi ebéddel zárult.
A Jakab Antal Keresztény Kör tíz jelenlévő tagja – Jakab László és felesége, Anna; Jakab Antal és felesége, Erzsébet; Kolumbán Csaba és felesége, Csilla; Marthy Barna és felesége, Elza; Varga Gabriella és Vencser László – könnyekkel küszködve élte meg a búzásbesenyői ünnepség három óráját. Szavakkal leírhatatlanul megható, ahogyan a besenyőiek beszélnek Jakab Antalról, amilyen tisztelettel és szeretettel fordulnak feléje. A háromórás emlékezés minden pillanatában és minden mozdulatában látszott, hogy a templomban lévő minden egyes ember teljes szívével és lelkével van jelen és válik az esemény részesévé. Csak megismételni tudjuk azt, amit a rendezvény után a televízió kamerája előtt mondtunk: „A búzásbesenyőiektől sokat lehet tanulni!"
Köszönjük, százszor és ezerszer köszönjük nekik, hogy ilyen érzelmekkel viseltetnek egykori papjuk és püspökük, Jakab Antal iránt, hogy ilyen példásan ápolják az emlékét és hogy ezt a csodálatos április végi emlékünnepséget is megszervezték! Adjon a Jóisten erőt, egészséget nekik további életükhöz és munkájukhoz, hogy még legyen alkalmuk megmutatni a világnak, mennyire értik a dal szavát: „Őrizd a lángot, majd add a fiadnak át, / A tűz a szívekben lobog majd tovább..."
Varga Gabriella
Forrás: Barázda – Gyergyóújfalu Község közéleti és kulturális havilapja, 2014. május, 4–5. old.