besenyo51

Depresszióról, krízisről ahogy Czikó László érzi és gondolja

Hálát adni a válságért

„Azért kell a krízis, hogy tudjon egymásmellé ülni isten és ember, ember és ember" - mondta Czikó László plébános, sokak megdöbbenésére többször is hálát adva azért, hogy neki több válságban is lehetett része. A Belső Iránytű pénteki rendezvényén szűkösnek bizonyult a Szent István-plébánia legnagyobb terme is, az érdeklődők a templomban hallgathatták a korábban szentmiklósi, most búzásbesenyői plébános előadását Krízis, veszély és esély címmel. A témáról hiteles forrásból hallhattunk: a teljes nyíltsággal megosztott személyes élmények adták az előadás különlegességét.

A Belső Iránytűt 2o12-ben Czikó László hívta életre. Keresztes Zoltán, aki tőle a szervezés stafétáját átvette, a pénteki előadás után elmondta, már ezért az egyetlen előadásért is érdemes volt megszülessen az Iránytű.
Az előadással indított, vetítéssel folytatott, majd kérdezz-felekkel zárult rendezvényt töviről hegyire leírni reménytelen vállalkozás lenne, de néhány kapaszkodót idézünk a meghívott lelkipásztortól. Néhány gondolat, hogy tudja, hová léphet, merre nézzen az ember, ha jön a krízis, és legyen javaslat arra is, mit tehetnek azok, akik látják szerettükön: a lelke inge véres.

A kifújt gyertya

Mindennek megvan a maga ideje, mint a szalmakalapnak – tartja a közmondás. Sokan arról tartanak magas szintű értekezést, hogy az időnket be kell osztani, de sohasem tudnak meggyőző és eligazító szempontokat adni, melyek alapján az időbeosztás az én személyes időbeosztásom lehetne. A „most nincs időm" felvágó menekülő stílus elég széles körben szedi áldozatait, hisz határidőnaplós, betáblázott életet folytatunk.

Ebben a forgatagban mégis látni „csodát". Egyes feleink olyan nyugodtságot és ráérősséget sugároznak magukból, hogy teljesen felkavarják természetesnek vett szaladási kényszerünket. Mégis vannak helyek, ahol kikapcsolunk és próbálunk lenyugodni. Sokan mondjuk: „olyan jó megnyugodni vasárnap a templomban".